A kutatás szerint, azon boldog embereknek van a leghatásosabb vidító képessége, akik a legnagyobb földrajzi közelségben állnak egymással, továbbá azok a legboldogabbak, akik nagy társadalmi hálózatok közepén találhatók.

Egy 0,8 km-re lakó barát öröme 42%-kal valószínűbben derít minket jó kedvre, mint egy 3,2 km-re lakóé, ekkor a valószínűség csak 22%-os. Ennél nagyobb távolság esetén, nincs észrevehető hatás.

Hasonlóképp, boldog testvérünk 14%-os eséllyel tesz minket is azzá, de csak abban az esetben, ha 1,6 km-es távolságon belül él. Egy fedél alatt élő házastársunk 8%-kal fokozza jókedvünk, ha boldog. Közvetlen szomszédunk jókedve 34%-kos hatást ér el, de többi szomszédunk boldogsága hatástalan, még akkor is, ha egy háztömbben élnek velünk.

A kutatásból levonható következtetés, hogy a boldogság több szempontból is olyan, mint egy fertőző betegség. „Hangulatunk nem csak saját, hanem más emberek-gyakran akár ismeretlenek-tetteitől és döntéseitől is függ." - mondta Dr. Nicholas A. Christakis, belgyógyász és szociológus, a tanulmány társszerzője.

A kutatás, a jó közérzetet a közegészségügy kritikusan fontos részeként kezelő, egyre erősödő irányvonal keretein belül született meg. Tudósok dokumentációi alapján, egy magát boldognak valló személy tovább él, még ha krónikus betegségben szenved is.