A test

„Táplálékod legyen orvosságod és orvosság legyen táplálékod.”
Ez a híres ókori orvostól, Hippokratész-tól (Görögország, Kr. e. 460-370) származó szállóige is jelzi, hogy az élelmiszernek már évezredekkel korábban is egészségvédő hatást tulajdonítottak. Világszerte minden kultúrában megtaláljuk az erre vonatkozó utalásokat.

A betegség csak évekig tartó hibás magatartásunknak köszönhetően alakul ki.
Amit naponta teszünk, az határozza meg, hogy hogyan és mennyi ideig fogunk élni. Ha nem változtatunk rossz szokásainkon, nem csodálkozhatunk az eredményen.

Az vagy amit megeszel
Ha élettelen, manipulált ételeket veszünk magunkhoz, szervezetünk nem tudja megújítani magát. Az egyik legfontosabb feladatára a regenerációra nem jut elegendő energia.

Mik a szervezetet károsító hatások?
A természetellenes táplálkozásunknak köszönhetően gyakorlatilag mindig túl kevés bázis van a szervezetünkben, és legtöbbünk teste elsavasodott. Ehhez jönnek még a lelkünkben hordozott mérgek, a stressz, amelyek tovább növelik a savak mennyiségét. Egy ideig testünk bírja a rohamot, és még tud kivonni bázisokat a kötőszövetből, az erekből, és a csontokból annak érdekében, hogy semlegesítse a savfelesleget, azonban hamar eljön annak az ideje, hogy különböző betegségek formájában jelentkeznek a savasodás tünetei. Azonban ne higgyük, hogy addig, amíg nincs látható jele a folyamatnak, nem történhet baj. Leépülnek az ásványianyag-raktárak, törékennyé válnak az erek és a csontok (csontritkulás).
Testünk a hosszan tartó vitamin- és nyomelemhiány miatt is savakat képez. A legtöbb sav az élelmiszerek, elsősorban a túl sok fehérje által jön létre.
Amikor elindul a szervezetben túlsavasodás folyamata, ez úgy is felfogható, hogy szervezetünk elindul az enyészet útján. A baktériumok, vírusok érzékenyek a savasság változására. Akkor lendülnek bele a munkába, amikor észlelik ezeket a változásokat.

Immunrendszerünk
Szervezetünk védekezőrendszerének legnagyobb része a belekhez kötődik, ezért olyan fontos beleink állapota. A túlsavasodás és elsalakosodás megbénítja az immunrendszert és így válunk fogékonyabbá a betegségekre. Tehát nem a vírusok, baktériumok miatt betegszünk meg, hanem azért mert a leterhelt immunrendszer nem képes megbirkózni velük. Ez a rákos sejtekre is igaz, amelyek naponta létrejönnek a testünkben, de csak savas közegben tudnak fejlődni.

De ugyanúgy savas közeget teremt, ha valaki állandóan rosszkedvű, pesszimista beállítottságú. Öntudatlanul és önként árt minden egyes sejtjének. Minden negatív gondolat befolyásolja immunrendszerünk működését.
Törekedjünk arra, hogy elegendő bázist juttassunk a szervezetünkbe. A természetben megtalálható táplálékok mind bázikusak, ebből is látszik, hogy nem vagyunk berendezkedve a túlságosan savas étrendhez. Még a gyümölcsökben lévő savak is lebomlanak az érés során, azonban manapság éretlenül vannak leszedve, mert így könnyebb értékesíteni őket. Ezzel ártunk magunknak.
A túlsavasodott szervezet nem lehet egészséges. Minél nagyobb a savak okozta túlterhelés, annál komolyabb a betegség.
A szabad gyökök képződése természetes élettani folyamat; sejtjeink az anyagcsere során tápanyagokat égetnek, az oxidáció melléktermékei a szabad gyökök. Olykor azonban a szervezetben a különböző környezeti és életmódbeli tényezők hatására a szükségesnél több szabadul fel belőlük.
A túltermelést kiválthatja például az UV sugárzás, a füsttel és ólommal szennyezett levegő, a rovarirtó szerek, a dohányzás, a helytelen táplálkozás (magas hőmérsékletre hevített étrendi zsírok), a nem ellenőrzött cukorbaj, az érzelmi stressz, de a túlzottan kimerítő testedzés is. Amikor a szervezet fokozottan ki van téve e bántalmaknak, szabad gyökök nagy mennyisége árasztja el a testet, és az egyébként ártalmatlan oxidánsok megkezdik tombolásukat. A romboló folyamatnak bármelyik sejtalkotó áldozatul eshet.

Az oxidánsokkal szemben szerencsére nem vagyunk teljesen védtelenek. Az egészséges szervezet erős ún. szabadgyökfogó enzimrendszerrel rendelkezik, melynek antioxidáns egységei (enzimek, tápanyagok) olyan molekulák, amelyek képesek kötődni az instabil oxidánsokhoz, és semlegesíteni azokat. A négy legfontosabb gyökfogó: az E- és a C-vitamin, a béta-karotin és az antioxidáns enzimek termelődését is elősegítő szelén. A mai, fokozottan káros környezeti hatások mellett azonban ez a védekező-rendszer egyre kevésbé tudja ellátni feladatát, az egyensúly könnyen megbomlik.

Legfontosabb antioxidánsok
az A-vitamin, C-vitamin, E-vitamin és a szelén – külön-külön is javítják egészségünket, de tapasztalatok szerint együttesen alkalmazva fokozottan jótékony hatásuk van. A C-vitamin többek között erősíti az immunrendszert, védelmet nyújt a stressz ellen és a rákkeltő anyagokkal szemben, csökkenti a vér koleszterinszintjét. Kanadai vizsgálatok szerint az olyan betegek körében, akik nagy dózisban szedtek C- és E-vitamint, 50%-al csökkent a szürkehályog megbetegedések száma. Amerikai kutatók úgy vélik, a hályogműtétek több, mint fele feleslegessé válna, ha a C és az E-vitamin rendszeres és nagy dózisú bevitelével késleltetni lehetne a szem károsodását.

Az E-vitamin meggátolja az A-vitamin oxidációját, így az tovább marad hatékony a szervezetben. Értágító, alvadásgátló hatása révén védi a szívet, szívműtét után gyorsítja a gyógyulást. Az A-vitaminnal együtt védi a tüdőt a lerakodásoktól. Vizelethajtóként csökkenti a vérnyomást.

Tapasztalatok szerint kedvezően hat a szexuális teljesítőképességre. Az E-vitamin erősíti az immunrendszert. Védi a zsírokat és a sejtmembránt az oxidációtól. Segítséget nyújthat a Parkinson-kórban szenvedőknek, mivel késlelteti a remegéses, bénulásos, egyensúlyvesztéses tünetek jelentkezését.

A béta-karotin az A-vitamin provitaminja, ami azt jelenti, hogy a szervezet – szükségleteinek megfelelően – maga állítja elő belőle az A-vitamint a májban, ill. az emésztőcsatornában. Az A-vitamin számos szempanasz kezelésében segíthet, véd a légúti fertőzésekkel szemben, egészségesen tartja bőrt, a hajat, a fogakat és a fogínyt. Egy tíz éven át tartó, amerikai kísérlet bebizonyította, hogy a rendszeresen béta-karotint szedő férfiak körében fele annyi szívbetegség és prosztatarákos megbetegedés fordul elő, mint a kontroll csoportban, melynek tagjai nem kaptak béta-karotint. Megfigyelték, hogy a japánok és a norvégok, akik sok béta-karotinban gazdag élelmiszert fogyasztanak, csak igen kis számban betegednek meg tüdő, gége-, garat-, szájüreg, vastagbél, prosztata, méhnyak és mellrákban.

A szelén akárcsak az E-vitamin megakadályozza, vagy lassítja a szövetek öregedését.

A szelén közömbösíti néhány rákkeltő anyag hatását és védelmet nyújthat bizonyos daganatos megbetegedésekkel szemben. Enyhíti a menopauzában fellépő hőhullámokat és rossz közérzetet.

A férfiaknak nagyobb szükségük van a szelénre, mivel annak nagy része a herékben raktározódik és a spermával együtt tetemes mennyiség ürül ki a szervezetből.

Ezen antioxidánsok hatása önmagukban is jelentős, azonban ha egyidejűleg vannak jelen a szervezetben a hatás hatványozottan érvényesül. Ez az un. szinergikus hatás, ami önmagában is megmagyarázza, hogy miért nem lehet elérni hasonló eredményeket szintetikus vitamin (antioxidáns) készítményekkel. Egy növény esetében, legyen az zöldség vagy gyümölcs több ezer növényi anyag (enzim, vitamin, szín, illat, aroma …) együtthatásáról beszélhetünk.

A természetet nem lehet felülmúlni!