Epilepsziás betegek diétája
Az 1920-as évekhez köthető étrend elnevezése Russel Wilder nevéhez köthető. A diétának több változata is ismert, alapja azonban a tápanyagok összetételét tekintve, minden esetben a minimalizált szénhidrát és magas arányú zsír fogyasztása. A gyakorlatban ez 4:1 arányt jelent a zsírbevitel javára, míg a fehérje és a szénhidrát együttesen adja ki az 1 egységet, addig a zsír 4 egység.
Természetesen ez nem jelent magasabb energiabevitelt, mivel az a tápláltsági állapotnak megfelelően kerül kiszámításra. Ezt az értéket osztják fel a 4:1 aránynak megfelelően. A diétát epilepsziás betegeknél kísérleti jelleggel alkalmazzák. Hatásosságával kapcsolatban az eredmények ellentmondásosak.
Komoly eredményeket leginkább olyan gyermekeknél sikerült elérni, akik a gyógyszeres kezelésre nem reagáltak. Esetükben nagy arányban sikerült csökkenteni az epilepsziás rohamokat a diéta bevezetésével. A diéta hatásmechanizmusa, hogy a szénhidrát megvonása révén, egyéb energiaforrások mozgósításával jutnak a sejtek energiához, mely során ketontestek keletkeznek, innen az elnevezés is. A ketonszint megnő a szervezetben, mely az agyban a rohamok csökkenését eredményezi.
Az étrend alapját az állati eredetű zsiradékok, mint a vaj, tej, tejszín alkotják, speciális változatában a zsírbevitel felét növényi eredetű kókuszzsír teszi ki. A magas szénhidráttartalmú élelmiszerek azonban, mint a tészta, kenyér, cukor, gyümölcsök, kiesnek az étrendből.