Előfordulása
A koronavirág (latin nevén: Calotropis gigantea) főként tengerpartokon és viszonylag száraz helyeken nő; őshazája Irántól Délkelet-Ázsiáig terjed. Afrikába, Ausztráliába, Pápua Új-Guineába, Hawaiiba, és egyéb csendes- és indiai-óceáni szigetekre, valamint a Karib-térségbe és Dél-Amerika északkeleti részére is betelepítették ezt a növényfajt. A növény viszonylag igénytelen, ennek is köszönheti elterjedését.
Megjelenése
A növény minden része tejnedvet tartalmaz. Levelei vastagok, kékesszürke viaszbevonatúak. A virágok krémfehérek vagy halványlilák lehetnek melyek közepén 5 tagú, ötszögletű, piramisszerű képződmény látható. A koronavirág erőteljes ágrendszerű, 1-5 méter magas cserje, ritkán kis fa. Levelei 8-20 centiméter hosszúra is megnőnek és akár 4-12 centiméter szélesek is lehetnek. Virága 2,5-4,5 centiméteres, viaszos, a pártacimpák szétterülők, a mellékpártából alakult „piramis” körülbelül 1.5 centiméter magas, és gyakran sötétebb a pártánál, közepén helyezkedik el a zöldessárga bibe. A virágok álernyős virágzatokban fejlődnek. Termése kékeszöld, 7-10 centiméter hosszú, 2,5-4 centiméter vastag, alul görbült, sok, szőrüstökös magot tartalmaz. Igazi botanikai érdekesség.
Egyéb
A koronavirág szárai szívós rostot szolgáltatnak, amely mudar– vagy yercumrostként kerül forgalomba, és akár horgászzsinórként is használható. A mérgező tejnedvet sokféle gyógyászati célra alkalmazzák; megszárítva gumiszerű réteget képez. A virágok nagyon tartósak, ezért kedvelik a virágkötészetben.