12 PONT – Ténytár a mélyvénás trombózisról
1. A leszakadó vérrög(ök) által okozott tüdőembóliában Magyarországon becslések szerint
évente több mint 3 ezren halnak meg. A kezeletlen tüdőembólia kimenetele 25-30
százalékban végzetes.
2. A tüdőembóliák több mint 90 százaléka mélyvénás trombózis következménye.
3. A mélyvénás trombózis 90 százalékban a lábakban alakul ki, duzzadás, lábdagadás,
fájdalom, kipirosodás kísérheti. Sokszor nincsenek, s ha vannak sem mindig egyértelműek a
tünetek, ezért az alattomos betegség első jele lehet a fulladás is, amikor a kialakult vérrög
már leszakadt és eljutott a tüdőbe.
4. Sok esetben csak boncoláskor derül ki: a halált tüdőembólia okozta.
5. Az emberek akár negyede, Magyarországon tehát akár 2,5 millió ember élhet mélyvénás
trombózisra hajlamosító örökletes genetikai hibával.
6. Általános népegészségügyi szűrés nem indokolt, viszont egy nagyműtét, a csonttörés,
a hormonális fogamzásgátló gyógyszerek szedése vagy a terhesség – az örökletes
trombózishajlammal összeadódva – többszörösére emelheti a mélyvénás trombózis
kockázatát a fiatalok körében is, ezért azoknál, akiknek közeli rokonságában fordult már
elő trombózis vagy családjában szednek véralvadásgátlót, célzott laboratóriumi vizsgálat
lehet indokolt.
7. A trombózisok kétharmada kórházi kezelést követő 3 hónapon belül következik be.
8. A sebészeti szakmákban – kiemelten az ortopédiai, például protézis operációknál és
nagy műtéteknél – rutin eljárás a gyógyszeres véralvadásgátlás, de a belgyógyászatban,
nőgyógyászatban nem mindig kap megfelelő hangsúlyt a trombózis kockázatfelmérése
és megelőzése.
9. Bármilyen okból történő kórházi vagy otthoni hosszabb passzív állapot, 6 órát
meghaladó mozdulatlan utazás (nemcsak repülő, autó is) a vér pangása miatt fokozza a
trombózisveszélyt. Az életkorral a kockázat fokozódik. Akinek volt már trombózisa,
nagyobb a kockázata egy következőre.
10. A daganatos betegek kiemelten veszélyeztetettek: nem ritka, hogy a betegeknél nem a rák,
hanem a mélyvénás trombózis talaján kialakuló tüdőembólia válik végzetessé.
11. Az évtizedek óta alkalmazott, hagyományos véralvadásgátló kezelés alapja a K-
vitamin hatásának gátlása. A megfelelő érték beállítása kezdetben akár napi vérvételt és
laborkontrollt tesz szükségessé, amit később is 4-6 hetente ismételni kell. A véralvadásgátló
hatást az elfogyasztott ételek, például a K-vitamint tartalmazó zöldségfélék mennyiségének
szezonális változása, valamint időközben fellépő más betegségek és bevett gyógyszerek
is befolyásolják, ezért fegyelmezett életmódra, akár élethosszig tartó orvosi ellenőrzésre,
rendszeres laboratóriumi vérvételekre van szükség.
12. Új perspektívát hoznak a kezelésben azok a gyógyszerek, amelyek közvetlenül valamely
véralvadásért felelős vérfaktor gátlásával fejtik ki hatásukat. E gyógyszerek hatását nem
befolyásolja az étrend és az életmód, stabilan adagolhatók és nincs szükség laborkontrollra
sem, ezáltal alkalmazásuk úgy a betegeket, mint az ellátórendszert tehermentesíti.