Amit a kölesről érdemes tudni

A köles (Panicum miliaceum) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozik. Egyike a legrégebb óta termesztett „gabonaféléknek”. Ázsiában és Afrikában több mint 4000 éve ismerik. Különböző fajtái világszerte elterjedtek voltak. A gyöngyköles Afrikából, a kanári köles a Földközi-tenger vidékéről, az afrikai köles pedig Indiából származik.

A napjainkban reneszánszát élő egyszerű köles és az olasz, valamint a japán köles őshazája Kína volt, de lényegében egész Kelet-Ázsiában termesztették. A világon betakarított köles körülbelül 83-85%-át emberi fogyasztásra, 9-10%-át takarmányozásra, a többit ipari célra és vetőmagnak használják fel. Napjainkban elsősorban Észak-Dakota, Colorado, Nebraska, és Dél-Dakota területén termesztik. A termesztett kölest seprűkölesként, disznókölesként és Hersey kölesként is ismerik. Egy hasonló faját (Panicum sumatrense) termesztik Délkelet-Ázsiában. A hazai táplálkozásában a köles központi helyét a kukorica elterjedése és a kenyér megjelenése is háttérbe szorította. A honfoglalás idején a magasabb társadalmi osztályok, és jóval később, a XVII-XIX. században is, a parasztság legfőbb ételei közé tartozott. A ’80-as évekig nagymértékben csökkent a gabonafélék, a burgonya és a zöldség fogyasztása, így a köles szinte teljesen eltűnt az asztalainkról. Szerencsére a díszmadártartás, az egészségmegőrző, reform étrend térhódításával együtt a köles ismét egyre nép

szerűvé lett, így ez a sokoldalú álgabona újra étrendünk gyakori résztvevőjévé válhatott

A köles szavunk finnugor eredetű, ismeretét valószínűleg keletről hoztuk magunkkal, de

lehetséges, hogy még nem a Panicum miliaceumot, hanem más, gyűjtögetett, lisztes magvú növényt neveztek így.

 

Egészségi hatásai

A fehérjetartalma, az aminosav-összetétele alapján a

többi gabonafélékhez hasonlóan a közepes biológiai értékű fehérjékhez sorolható. Jelentős linolsavtartalma (esszenciális zsírsav) emelhető még ki. Ezen kívül a vas-, fluor-, foszfor-, kén-, cink-, magnézium-, kalcium-, szilícium- és a B1-, B2-, B6-vitamin-, valamint niacintartalma érdemel említést. Emberi fogyasztásra a hántolt köles a megfelelő, ugyan a hántolás a vitamintartalmának egy részét lecsökkenti, de niacintartalmából így is sok marad. A köles rendszeres fogyasztása metionin-, cisztin-,

ciszteintartalma révén elsősorban májbetegség (cirrózis) esetén javasolható.

Egyéb gyulladásos állapotok (például a hörgő-, vese-, hólyaggyulladás) vagy akár tüdőbetegség esetén is érdemes gyakran fogyasztani.

Gluténmentessége révén a lisztérzékenyek (cöliákiások) étrendjét is színesíti. Élelmi rostjai és vízmegkötő tulajdonsága a bélrendszeri daganatok elleni védelemben, a székrekedés és divertikulózis megelőzésében segítenek, de ebből profitálhatnak a cukorbetegek és a koleszterin-, vérzsírproblémákkal küzdők is.

Forrás: Táplálkozás akadémia

http://mdosz.hu/pdf/taplalkozasi_akademia_2014_05_algabonak.pdf